A 2000 éves történelemre visszatekintő Marokkó vidék folyamatosan meglepi az utazót, hiszen annyi hatás érte az elmúlt évszázadokban: északon római romokat találni, Rabat városában francia emlékek fedezhetők fel. Az országban mindenfelé a muszlim kultúra kincsei találhatóak. De nem csak a történelmi örökségek miatt sokszínű ez az ország, a táj is kivételes szépségű. A sivatag mellett égbenyúló hegyek, kiterjedt erdőségek teszik változatossá az utat, és persze az óceán, mely hűsítő áramlatot hoz a forróságba.
Mi köze Marokkónak Amszterdamhoz?
Marokkóban rengeteg lehetőséget találhatunk arra, hogy felfedezzük az ország legszebb részeit, de a legteljesebb képet talán egy körutazás adhatja meg. Egy kéthetes túra során az ismert vidékekről a legeldugottabb helyekre is eljuthatunk. Kiindulópontunk lehet északon vagy délen, az ország természeti szépségei, kultúrája, tengerhez és sivataghoz fűződő kapcsolata minden útvonalon ránk köszönnek.
Ha Marrakech vörös városából indulunk útnak, ott vár minket a többi között a gyönyörű Bahia-palota, a Saad-dinasztia mauzóleuma, a Koutoubia mecset és parkok, valamint a híres Jemaa El-Fna tér. Tovább indulva vegyük az irányt Fes és Meknes felé – de előbb még csodáljuk meg Azilal és Beni Mellal vízeséseit, valamint Ifrane települését, melyet Marokkó kis Svájcaként is emlegetnek, elsősorban építészete miatt. A két királyváros után a Földközi-tenger vidéke következik. Elsőként Tanger vagy Tangier, a kikötőváros jön a sorban, majd tőle délkeletre Tetouan, végül pedig a festői Chefchaouen.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen város létezik. Chefchaouen nevét ugyanolyan nehéz kiejteni („shef-sha-wen”), mint amennyire keveset hallani róla. A Rif-hegységen belül, úgy félnapos autózásra fekszik a már említett Fes városától. Itt minden szokatlan egy kicsit, hiszen a helyiek spanyolul beszélnek, nem franciául vagy arabul, és a településnek hosszú hippi- és hasis-történelme van; a bohém idők hatása még mindig éreződik az utcákon. De ami a legérdekesebb, hogy az egész terület a kék ezernyi árnyalatában pompázik, még a tunéziai Sidi-Bou Said kékjénél is harsányabban.
Chefchaouen kimondottan híres arról, hogy itt sem dohányosok, sem pedig kéregetők nincsenek az utcákon, de azért, aki hátizsákkal érkezik, ne lepődjön meg, ha lépten-nyomon megkérdezik tőle: „Hé te, szívsz hasist?” A Chaouen-t körülölelő hegység egy teljesen egyedi atmoszférát kölcsönöz a területnek, ahol a formális iszlám és a bohémabb kultúrák is harmóniában élnek együtt. A vidék híres marihuánája már azelőtt is vonzotta a hátizsákos utazókat, hogy a túravezetők felvették volna a várost az útvonaluk közé.
Puskás lóversenyek a hegyek között
A két középkori királyi várost, a zöld Meknes-t és a kék Fes-t már említettem korábban, ez a két város Észak-Marokkó fő látványossága. Amíg Meknes-t Királyi Palotája miatt Versailles-hoz hasonlítják, addig Fes-t inkább Marokkó Párizsának nevezhetnénk, mivel minden függetlenségi mozgalom erről a településről indult ki. Mind Meknes, mind Fes régi épületeire jellemző a zöld szín. Az utóbbit mégis a kékkel azonosítják, mivel alkonyatkor a völgyben épült város fölött megül a köd és az ezen átszűrődő fények pislákolása kék színűre “festi” a házakat.
Meknes medinája sokkal emberközelibb, a Fes-ben található pedig jóval híresebb. A középkorban mindkettő többször működött fővárosként. Meknes-t a 17. század óta uralkodó Alavita dinasztia virágoztatta fel, Fes viszont már a 9. századtól létezik. Fes és Meknes környékén rengeteg moussem-et tartanak, vagyis olyan éves fesztiválokat, melyek összehozzák a különböző népcsoportokat. Fes egyik legkedveltebb ilyen eseménye a Cseresznye Fesztivál.
A két várostól nem messze található Tissa települése, ahol évről évre megrendezik a Tissa Fantasia névre hallgató lovasversenyt. Szeptemberben ez a kis város Marokkó legnagyobb, szezonkezdő versenyének ad helyet. Az ember a lóversenyt mindig egy erőteljes sportként képzeli el, hát a Tissa Fantasia ideje alatt ez a nyers energia szinte kirobban. A porzó homokban vágtató, kilenc fős csapatok célja, hogy az elindulás után tökéletes sorba rendeződjenek, és egyszerre süssék el antik puskáikat, mindezt még a célvonal előtt.
Ahelyett, hogy rögtön az alapanyagokkal és a legtöbbet használt zöldség, vagy húsfélékkel kezdenénk a marokkói konyha bemutatását, azzal indítunk, ami a legmeglepőbb volt, mikor étkezési szokások után kutattunk. A nagyvárosokban találunk fényűző éttermeket és szerény vendéglőket is, de ebben az országban út menti kocsmák, büfék és kifőzdék egyáltalán nincsenek. Ez a fajta étkezési kultúra ismeretlen számukra. Pedig Marokkó gasztronómiájára hatással volt a spanyol, a francia és a szenegáli konyha is. Talán pont ezért keverednek az édes és sós ízek: a húshoz gyakran félédes szószt, köretet tálalnak. Mind a húsételeket, mind a kuszkuszféléket szárított gyümölcsökkel, rózsavízzel vagy narancsvirág-vízzel ízesítik. Persze a menzán mi is kaptunk gyümölcsmártást a rizs és a sült hús mellé, de az azért mégsem ugyan az.
Marokkó egy fapadnyi légiútra
A 2018-as Utazás Kiállítás külföldi díszvendége is Marokkó lesz, így még közelebb kerülhetünk ehhez a varázslatos vidékhez. A március 1. és 4. között megrendezett kiállításon a Hungexpon első kézből kaphatunk információkat erről az érdekes észak-afrikai országról és begyűjthetjük a legjobb utazási ajánlatokat is. Persze ha nem csoportos utazásra vágyunk, akkor nézzük meg a Ryanair és a WizzAir ajánlatait, mert 2017 októbere óta közvetlen járatokat indítanak Marrakech városába és Agadirba. A Ryanair hétfőn és pénteken, a Wizz Air pedig kedden és szombaton repül Marokkóba.
Teljes Észak-Afrikáról szóló anyagunkat – melyben Marokkón kívül részletesen írunk Tunéziáról, Egyiptomról és Algériáról is – a Világjáró Magazin legújabb, márciusi számában olvashatjátok majd, mely február végétől érhető el az újságárusoknál!
