De ha már jártunk Párizsban és nem kell “letudnunk” a kötelező köröket, akkor sétáljunk kényszer nélkül és vesszünk el a francia főváros kis utcáiban, mert csak csavarogva ismerszik meg Párizs igazi arca. A belvárosban kezdjük a barangolást – hogy hol pontosan, azt nehéz megválaszolni, hisz Párizs belvárosa óriási. De ha a divat és a shoppingolás közel áll a szívünkhöz, akkor a Lafayette áruház, vagyis egészen pontosan a Galeries Lafayette legyen a kiindulási pontunk.
Persze nem a vásárlás élvezete az elsődleges, hanem a látványé és a választéké. Az 1893-ban alapított Galeries Lafayette nem csak egy híres párizsi áruház, hanem csodálatos, neobizánci üvegdómjával Párizs egyik különleges látnivalójának is számít. A Lafayette folyamatos sikerét jól mutatja, hogy Nizzában, Londonban, Berlinben, Pekingben, Jakarta városában, Dubaiban és Casablanca városában is találunk egy ilyen áruházat.
A párizsi 5 emeletes épület alsó szintjén a világ összes vezető parfüm márkáját megszagolgathatjuk, miközben gyönyörű díszletek vesznek körül minket. A legdrágább Gucci, Versace vagy Louis Vutton üzleteknél azonban még a nézelődésért is sorba kell állni. Na nem a helyi vásárlók, vagy az európai turisták miatt. A kopottas nadrágban, és márkás tréning cipőben érkező japán turisták nagy Louis Vutton rajongók, így mindig óriási táskákkal távoznak, mintha egy bevásárlás egy-egy ilyen világmárka szaküzletében kötelező és ingyenes program lenne.
Színes világ a föld alatt, és a folyóparton
Utazóként szerelmese vagyok a metró rendszereknek, Párizs metróhálózatáért pedig egyenesen rajongok. Itt a metró egy külön világ, a gumikerekű kocsitól a vezető nélküli szerelvényig, a hegedűs román utcazenésztől, a bábjátékot játszó metrótársulatig, sok minden belefér a földalatti utazásba. Párizs multikultúrájából a legjobb ízelítőt talán itt kapjuk, a raszta frizurás kamaszok, latin-amerikai hivatalnokok, afrikai munkások ülnek egymás mellett telefonjaikba és egyéb más elektronikus kütyükbe mélyedve. Újságot már szinte senki nem olvas errefelé a föld alatt.
A Szajna partján sétálva azonban még találkozhatunk írott szóval. Itt lehet talán a legjobban érezni, hogy mitől Párizs Párizs – egy pohár kávéval és egy újsággal a kézben. Vegyük csak sorra, hogy mit is látunk ha körülnézünk: a város közepén állunk, láthatjuk a Cité-t az egykori központot, a szigetet a Notre Dame vízköpőivel, a Conciergerie vaskos épületét, ahol Marie Antoinette is raboskodott, vagy a Saint Chapelle kápolna magas csúcsát.
A folyó felett pedig hidak mindenfele, összesen 37 ível át a Szajnán. A csodálatos, aranyborítású bronz szobrokkal büszkélkedő Pont Alexandre III. Párizs legszebb hídja, melyet ugyanarra a világkiállításra építettek, mint az innen is
jól látható Eiffel-tornyot.
De a folyó fölött, fából készült sétáló hidat is találunk, rajta éjjel-nappal piknikező fiatalokkal, zenészekkel. És persze itt van még a Pont Neuf (Új híd), amely neve ellenére Párizs legrégebbi, ma is álló hídja. De egy Szajna parti sétából nem maradhatnak ki a bouqiniste-ek, azaz a part menti könyvárusok sem. Itt régi lemezeket, posztereket, poháralátéteket, bélyegeket, naptárakat, fényképeket árulnak. Jim Morrison, Marylin Monroe, Edit Piaf … a retro életérzés itt garantált és vele Párizs igazi hangulata is!
