Hangulatát és szépségét, valamint azt a tényt, hogy legalább egyszer el kell látogatni ide, ez semmilyen szempontból nem befolyásolja. Vilnius ez a barokk szépség csodálatos kilátásokkal, romantikus macskaköves sikátorokkal, málló házfalakkal kárpótol a messzi tenger miatt. Látnivalói, melyek a legszebbek közé tartoznak az ország ranglistáján úgy vonzzák a látogatókat, mint molylepkét a fény. Ellenállhatatlanul bájos, mikor a koraőszi napfény aranyszínben fürdeti. Ilyenkor azt kívánnánk – ülve valamelyik kovácsoltvas szegélyezte erkélyen – hogy ez a pillanat örökké tartson.
De nem voltak mindig ennyire boldogok a hétköznapok. A város utcáira és lakóira rányomták bélyegüket a KGB véres intézkedései, a zsidó gettósítás szörnyű időszakai és a bolsevista uralom rettenete: a szovjet uralom jelképei és az óváros elhanyagolt részei időről-időre meghökkentik a járókelőket. Ennek ellenére az elmúlt csaknem két évtized alatt Vilniust szépen fejlesztették – mára kezd ízig-vérig európai várossá válni. A történelmi városközpontban például sok hangulatos söröző, kávézó, kis étterem található, ahol elfogadható áron ehetünk-ihatunk finomakat. Az pedig, hogy a vidék legélhetőbb városai közé sorolják, sok zöldterületének és a forgalmi dugók gyér előfordulásának köszönhető.
A háborús, elnyomó időkön kívüli történelmi múltja igen tiszteletreméltó: a város az ország központjakét funkcionál immáron 14. századi alapítása óta. Ennek megfelelően, illetve azért, mert a pusztító háborúk viszonylag megkímélték, szép, homogén és kiterjedt óvárosa van, viszont sajnos hiányoznak igazán jellegzetes épületei. Templomok azonban szép számmal akadnak, és igazi különlegességeket is találni köztük: ortodox templomokat és persze elsősorban a téglagótika remekeit, mint amilyen a Szent Anna templom.
Ha betervezünk egy hőlégballonos utazást a város fölött, akkor a számtalan templom csúcsa olyan lesz, akár egy fakír szöges ágya. De azért a tornyok között szép számmal fedezhetünk fel modern felhőkarcolókat, magas irodaépületeket, múzeumokat, divatos kávézókat és kézműves műhelyeket, valamint egy védvárat is, mely a Neris és a Vilnia folyó kanyarulatában kapott helyet. A várdomb lábánál remek éttermek, nyüzsgő éjszakai élet vár, amilyen egy európai városban lennie kell.
Viszont mindezen sokszínűség ellenére Vilnius kifejezetten kicsi város, olyannyira, hogy falunak nézné az ember. De ez nem is akkora probléma, mivel egy-két nap alatt tökéletesen bejárható. Ha nem rohanunk, a hangulatot is elcsíphetjük.