A háziasszonyok ezerféleképpen tudják elkészíteni a sózott tőkehalat. A taxikban is fado szól és a házfalakon esténként életre kel a város. Lisszabon mindig nyüzsög és életvidám, ám a belváros valahogy nyugodtabbnak tűnik. Lehet, hogy csak én látom így, de itt nincs rohanás, kellemesen lehet andalogni a sétálóutcákon a szép üzletek között, melyeknek patinás hangulatot adnak a régi villamosok, mikor éppen elcsörögnek mellettünk. Mi a 2006-ban felújított Rossio téren kezdtük a belvárosi sétát, miután lepakoltunk a hotelben. A tér érdekessége, hogy itt mindig történik valami. Ottjártunkkor éppen egy rendkívül jól játszó román utcazenész banda húzta a talpalávalót. De a Rossio nem csak ezért kedvelt része a két dobra épült városnak, ez a Baixa negyed központja is.
A város ezen részén találjuk a történelmi központot – a Baixa Pombalinát – ahol megannyi tradicionális üzletecske és shop található. Baixa kontrasztja Chiado városnegyede, ami szintén itt található, de történelmi látnivalók helyett itt keverednek a kortárs és a tradicionális üzletek, kávézók és éttermek.
Útra fel. Mindig legyen nálunk kényelmes cipő, amivel legyűrhetőek a vízszintes és függőleges kilométerek.
Tér a semmiből. Az 1755-ös földrengés után, mely Lisszabont szinte a földel tette egyelővé, a Praça do Comércio-t építették újjá először.
Zötyögünk. A 28-as villamos olyan Lisszabonban, mint a 2-es villamos Budapesten. A legjobb módja annak, hogy felfedezzük a várost.
Fado a falon. A mór eredetű fado megrajzolva is érdekes, de meghallgatva az igazi. A különleges éneket spanyol gitáron és 12 húros portugál gitáron kísérik.
