Francia, kínai és vietnami kultúrák keverednek Dél-Vietnam korábbi fővárosában – melyet jelenleg Ho Chi Minh Városnak neveznek – de a legtöbbek számára még mindig Saigon. Valaha Francia-Indokína része, ma az ország lüktető kereskedelmi központja. Nyolc millió vendéglátóval ez nem is nehéz – találunk köztük kreatív, fúziós konyhát, európai pékségeket és persze utcai kifőzdéket, valamint tetőterasz éttermeket is.
Saigont 24 belvárosi kerületre osztották, de a legtöbb látnivaló a kompakt és gyalog könnyen bejárható első kerületben van. Itt egyesülnek a modern felhőkarcolók, az utcai árusok, a designer butikok és koloniál stílusú épületek. Minden egyben, egy helyen.
De még ebben a sűrűségben is van egy hely, ami kitűnik a többi közül, mégpedig a Dong Khoi bevásárlóutca, melynek egyik végén a francia stílusú Notre Dame katedrálisnál lyukadunk ki, a másikon pedig egy kellemes, hűvös vízparti részen, a Saigon-folyó melletti promenádon.
Ebben a csodás francia-ázsiai kulturális egyvelegben főzni tanulni és enni, minden gasztrofanatikus és lelkes utazó álma. Ami könnyen valóra is válhat, hiszen a főzőtanfolyamok, vagy a privát főzőoktatás már bevált programlehetőségeknek számítanak szinte minden országban. Itt Saigon városában is van lehetőségünk rá, akár csoportosan, akár párunkkal kettecskén, együtt dolgozva a szakáccsal. Privát oktatás esetén akár egy volt nagykövet villájában is találhatjuk magunkat, ahol köténybe bújva, vékony rizspapírtésztába csomagoljuk a zöldségeket, a fűszereket és a friss rákot. A tűzhelyen gyöngyözik az édes-savanyú halleves, és már csak a tavaszi tekercsek kisütése van hátra. A villa hatalmas étkezőjét belengik a finom illatok – chili és fokhagyma – a séf is csatlakozik hozzánk. Olyan az egész mintha leszálltak volna hozzánk az istenek, mert ők sem tudtak ellenállni.
Visszatérve a való világba, este irány a belváros egy motoros riksa vagy egy öreg moped hátán. Túravezetőnk Saigon belsejébe a kifőzdék és ételárusító bódék világába röpít minket. A taxis megoldás is lehetséges, de a fejetlen közlekedés és a gyalogos átjárók hiánya miatt, inkább rábízzuk magunkat a profi motoros tudására. Ő egyébként is tudja hol vannak a legjobb, családok által üzemeltetett bódék.
A keskeny utcákban egymást érik a kis kifőzdék és sátrak, ahonnan folyamatosan illatos gőz fut az ég felé. Egyesek a friss tavaszi tekercsekre, mások a rizstésztás ételekre, míg megint mások a halas-fűszeres rizses fogásokra specializálódtak. Minden olyan ellenállhatatlannak tűnik, és a szakácsok pikkpakk dobják össze a legbonyolultabbnak tűnő harapnivalókat is. Minden falat nagyságú és szószba mártogatható.
Ha választani kellene biztos, hogy az utcai bódékat választanám ebéd és vacsora időre is, de ha több napot töltünk el Saigonban, akkor egy idő után a nyugalom és a csend sem árt. No és persze egy kis hűvös levegő. Így a város kávézói és bárjai pont tökéletes „menekülő” helyek. A divatos helyi fiatalok mobillal a fülükön és laptoppal a kezükben a L’Usine nevű helyet kedvelik, ami egyszerre butik, galéria és kávézó.
A Khanhcasa a már említett Dong Khoi bevásárlóutcán található. Ez az elegáns francia stílusú kávézó kényelmes fotelekkel, meleg fényű lámpákkal és régi, fa-réz mennyezeti ventilátorokkal invitál egy utolsó vagy éppen kezdő estére a mindig ébren figyelő Saigon városába.
Forrás: virtuoso.com/Virtuoso-Life-July-August-2016
