nigara

A világ leghíresebb vízesése – Niagara

Ahogy a folyó mellett állok és figyelem, nem is gondolnám, hogy pár száz méterrel arrébb egy óriási vízesésben végződik. De hallom a morajlást, a mennydörgést és egyre közelebb érek a nagy párafelhőhöz. Rögtön, ahogy megpillantom lenyűgöz a látványa és egyből megértem, miért ez a világ legismertebb vízesése.

Nem a legnagyobb, nem a legmagasabb, nem a legnagyobb vízhozamú, mégis a világ legismertebb vízesése az amerikai –kanadai határon található zuhatag. Mintegy ötszáz másik társa is magasabb nála, a dobogó első helyén a 979 méteres venezuelai Angel-vízesés áll, míg a Niagara ehhez képest a kanadai oldalon „csak” 53 méter, az amerikai oldalon pedig 21-30 méter magas. Viszont a több helyről lezúduló nagy vízfolyam lenyűgöző összhatást kelt, amely milliókat vonz ide évszázadok óta. A vízesés hírnevét egy 17. századi francia szerzetes, Louis Hennepin útleírása alapozta meg 1678-ban, aki első európaiként járt errefelé, és beleszeretett a „Mennydörgő Víz”-be, ahogy az indián lakosok egykor elnevezték a zuhatagot.

Kanada és Amerika határán

A Niagarát az összetettsége és a lezúduló víz mennyisége, valamint élénkzöld színe teszi olyan lenyűgözővé. A kanadai oldalról lehet az egészet igazán jól látni. Ide számtalan szálloda és kilátótorony épült, sőt még egy Zip-ride-on is lógva is gyönyörködhetünk a vízesésben. A 160 méter magas Skylon-tornyot 1965-ben nyitották meg, és már a feljutás is élmény: a külső felén három lift száguld felfelé, ötvenkét másodperc alatt felérünk a kilátóba, ahol két étterem is lehetőséget nyújt arra, hogy egy kellemes ebéd vagy vacsora kíséretében élvezzük a látványt. Este egyébként innen a kanadai oldalról színes lámpákkal megvilágítják a zuhatagot, ami egészen egyedi látványt nyújt.

Hajótúrán a függönynél

Ha már ilyen magasra jöttünk, tekintsünk egy kissé távolabb. A zuhatagot tápláló Niagara folyó az Erie-tóból ered, majd az Ontario-tóhoz érve megszakítja békés útját és valóban robajló, mennydörgő vízként zúdul le a mélybe. A vízesés két fő részből áll, melyeket a Kecske-sziget választ el egymástól. A Patkó-zuhatag a határ kanadai oldalán kétszer akkora, mint az Amerikai-zuhatag vagy a Menyasszony Fátyol az USA területén. Noha a vízesés bőven nem a legmagasabb a világon, szélessége viszont annál inkább lenyűgöző, több mint 168 000 köbméternyi víz zúdul le percenként, magas vízállás esetén. A 70–90 méter mély, meredek sziklafalakkal körülvett szakadékból valóságos párafelhő száll fel, amely távolból is elképesztő látványt nyújt, s maga a „mennydörgés” – tanúsíthatom – akár 50 kilométer távolságból is hallható. A természeti csodát évente tízmillió turista keresi fel.

Vizes kalandok minden irányból

A folyó partjáról először gyalogosan közelítettem meg a zuhatagot. Mielőtt leértem a vízesés alá, a helyi szervezőknek köszönhetően szivacsos cipőt kaptam, ami nem csúszik. Ilyet kapott ingyen mindenki, aki nem megfelelő lábbelit viselt, sőt a kísérők gondoskodtak egy esőköpenyről is. Ez nemcsak a víztől óvott meg, de abban is segített, hogy a sirályok ne piszkítsanak a fejemre. A túra során óvatosnak kellett lenni, mivel a meredek, sziklás lépcsők eléggé csúsztak, és komoly egyensúlyozást kívánt a fotózás is. A kanyargós sétautakon egészen közel kerülhettem a vízfüggönyhöz, így esőkabát ide vagy oda, nem úsztam meg száraz bőrrel.

Maid of the Mist hajótúra

Ezután még két teljesen különböző túrát választottam. Először a mindenkinek “kötelező” Maid of the Mist hajótúrát, szintén esőkabáttal. Miután a hajó megtelik kékbe öltözött turistákkal, a kapitány a vízesések felé veszi az irányt. Lassan közeledtünk a nagy párafelhőhöz, majd a hajó egészen a vízesés „lábához” csurgott, ahonnan tényleg testközelből érezhettük a dübörgő víz erejét. Szem, kamera nem maradt szárazon, de az élmény életre szóló!

Sétára fel!

De még ennél is van érdekesebb kaland, ám ez kicsit többe kerül. A Niagarát látni mindenfelől meseszerű, de a legkülönlegesebb a levegőből. A teljes képet ugyanis csak ebből a magasságból kapjuk meg. A kis sárga helikopterbe ketten zsúfolódtunk be a pilóta mellé, ez nem egy nagy városnéző gép, viszont nagyon fürge és mozgékony. A 15 perces út első felében a folyó habos vize felett repülünk, látni ahogy egyre inkább felgyorsul, hömpölyög a zuhatag felé. Lassan, vagy talán nem is olyan lassan már meglátjuk a kanadai oldalt a toronnyal, a hotelekkel, majd egy nagy kanyar és máris a párafelhő felett vagyunk, szemben velünk a vízesés. A látvány felejthetetlen, főleg akkor, amikor a pilóta lejjebb ereszkedik és egy fordulóval szinte súroljuk a zuhatagot!

Itt senki nem marad szárazon

A vízesés felfedezéséhez egy jó szállás dukál, én a Seneca Niagara Casino Hotelt választottam. Ez az amerikai oldal legnagyobb szállodája, igazi játékbarlang, kaszinóval és komoly spa-val. Az egész napos kirándulások után felüdülés volt ide megérkezni, hiszen a többszintes kaszinó miatt pezsgett az éjszakai élet, persze a fürdőzés, a masszázs és a szauna is kifejezetten jót tett a megfáradt izmoknak. Több elegáns üzlet és étterem van itt, melyek közül elsőre a Koi ázsiai vendéglőt választottam, melynek sushi kínálata lenyűgöző volt. Utolsó estémet az éppen akkor újra nyitott Steakhouse-ban töltöttem, ahol – bár szentségtörés – egy fenséges kacsamájat ettem.

New York Állam és a víz

A vízeséstől azon a hídon búcsúztam el, amelyen Kanadából Amerikába vagy éppen fordítva át lehet sétálni. Innen még utoljára visszanéztem a nagy zuhatagra, majd becsuktam a szemem és csak hallgattam a robajlást. Bocsánat, a mennydörgést…


Világcsoda születik

Az utolsó jégkorszak idején a területet 2-3 kilométer vastag jég fedte, ez vájta ki a Nagy-tavak medencéjét, majd elolvadva feltöltötte azt, megalkotva a tórendszert. Egy hatalmas gleccser olvadása miatt az Erie-tó vize kiömlött, és északi irányba kezdett folyni, létrehozva a mintegy 100 méterrel alacsonyabban fekvő Ontario-tavat. A Niagara-vízesés a két tó közt elhelyezkedő, igen meredek lejtőn alakult ki. A víz sebessége a zuhatag tetején 40 kilométer óránként, a vízesésben pedig 110-re gyorsul.

(Összesen ennyien olvastátok: 7 119 , ma: 1 )
Címkék a cikkből:
, , ,
További cikkek - Almásy Gyula

Egy szemrevaló, német ragadozó – Ford Puma

Körülbelül 15 éve egy barátomnak volt egy Ford Pumája, ami akkor egy...
Teljes cikk