Nyolcadikosok vagyunk. Osztályfőnökünk jól tudja, hogy önszántunkból sosem készülnénk el azzal a bizonyos ballagási búcsúbeszéddel, így hát ösztönző szándékkal kérdésekkel bombáz bennünket az elmúlt évek „LEG”-jeiről: legemlékezetesebb felelés, legvidámabb farsang, …
- Legjobb osztálykirándulás?
- BAKONY! – harsogjuk a választ kórusban. És már soroljuk is egymás szavába vágva a még mindig elevenen bennünk élő emlékeket.
- Emlékeztek, amikor…?
Igen, zakatol a vonat Vinyére, hogy a harminc virgonc kis ötödikes meghódítsa a Cuha-völgyét. Hiába van május, az időjárás elég zord, hideg van és esik az eső. Ez persze nem rettent el bennünket a túrától, de amikor az első átkelőhöz érünk, megtorpanunk: a Cuha megáradva hömpölyög a medrében.
Hamar kiderül, hogy összesen két pár gumicsizmánk van. Osztályfőnökünk felveszi az egyik pár csizmát, egy diák a másikat. A szerencsés átkelés után Gabi néni visszaviszi a csizmát a következő diáknak, és ez így folytatódik, míg mindenki átjut a túlpartra: cipőt le, csizmát föl, majd csizmát le, cipőt föl. A bátrabbak – hogy meggyorsítsák az átkelést – nylon zacskót vagy táskát kötnek a lábbelijükre, de „partot érés” után bizony önteni lehet a vizet a cipőjükből. Az átkelést még négyszer ismételjük meg. Szerencsére egy-két helyen sikerül nagyobb köveken, bedőlt fatörzseken egyensúlyozva átjutni. Ha elmozdul a kő, vagy elvétjük a lépés hosszát, már hiába a sok felénk nyúló segítő kéz: a vízben landolunk.
Így aztán csuromvizesen érünk Porva – Csesznekre, de a látvány, amely utunkon kísér, még ezt is feledteti velünk: a gyönyörűen zöldellő bükkerdő égig érő fái, a sziklák, a mellettünk csobogó patak, a fejünk fölött robogó vonat…
És az izgalmak itt még nem érnek véget, hiszen előttünk áll még a másnapi kalandpark, ahol Brigit le kell hozni a lombok közül, és ahol másfél órán át keressük a Dávid zsebéből kipottyant telefont a térdig érő fűben. A számháború a tisztáson, melynek hevében a merészebbek sárral álcázzák magukat.
S hogy mire emlékszünk még? A hatalmas tányérokra a vacsoránál, melyeken fürkészve kerestük az icipici adag ételt, hogy aztán a szállásra érve minden ehetőt felfaljunk, ami csak a hátizsákokból és a konyha titkos fiókjaiból előkerült. A fergeteges esti ACTIVITY partira és az éjszakai elemlámpás csokikeresésre a kertben. Az ablakkilincsre, amely eltűnt a fiúk szobájából, s csak hosszas kutatás után derült ki, hogy az ablak becsapódásakor belepottyant Ákos táskájába…
Igen, tényleg ez volt „ALEGJOBBKIRÁNDULÁS”!
